MAURER OSZKÁR – „A legjobb dolog a világon: boldognak lenni! Amikor feltesszük a kérdést, hogy „Mi a legjobb dolog a világon?”, nem evidens, hogy tudjuk is rá a választ. Ebből pedig egyetlen dolog derül ki, az, hogy nem tisztáztuk a viszonyunkat az élet alapvető kérdésihez.” Maurer Oszkár Szegedtől nem messze, a ma már Szerbiához tartozó Hajdújáráson él. A Dél-Csongrádi borvidékhez tartozó szőlőültetvényeinek egy része is itt, a másik része pedig az ikonikus Szerémi borvidéken található.

Borászatának jellemző szőlőfajtái a kadarka, furmint, szerémi zöld, kövidinka, bakator, mézes fehér, sárga muskotály, bánáti rizling, fehér kadarka, vadfekete, rajnai rizling, pinot noir, kékfrankos. 15 hektárnyi szőlőterületéhez tartozóan ő gondozza a világ legrégebbinek ismert, 1880-ban telepített kadarkaültetvényét is. Az életéről, világszemléletéről nyilatkozó borásszal Budapesten találkoztunk, s beszélgettünk.

  • Te mondtad magadról először, hogy borász vagy, vagy mások kezdték el mondani, és Te rájuk hagytad?

Rájuk hagytam, de egy jó ideig nagyon kényelmetlen volt számomra ez a szerep. Pedig – a délszláv háború előtt és után – szőlészetet, gyömölcsészetet tanultam, és a Kecskeméti Kertészeti Egyetem kihelyezett szőlész-borász képzését is elvégeztem. Ezzel együtt, én nem tudtam borásznak nevezni magam. Úgy éreztem, hogy még nem tudok eleget, még több tapasztalatra, elméleti tudásra van szükségem. 1994-től kezdve foglalkozom borkészítéssel és mondhatni, hogy a kétezres évek elejéig, tehát legalább tíz évig, tizenkét évig tartott ez a szemérmes időszak, amíg énnekem, bizony, ahhoz nem volt önbizalmam, hogy bortermelőnek nevezzem magam.

  • Belenőttél a szerepbe?

Lassan-lassan, de igen, belenőttem a szerepbe, ám még ma is óvatosan bánok ezekkel a fogalmakkal. Össze kell jobban szoknunk a dűlőkkel. Rengeteget vagyok a szőlőben, és a borkészítés is az én kezemben van, ezzel együtt, sokkal több tapasztalatra és tudásra van szükségem. Sokat kísérletezem. Az éves bortermelésnek legalább a 60-70 százaléka kísérletezés-hangsúllyal születik meg.

  • Meddig kísérletezel még?

Egyre tisztábban látom, hogy mi a helyes irány, mik a célok, és azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy alapjaiban kell változtatnom az irányon. Úgy érzem, hogy lassan-lassan, de közeleg a finomhangolásoknak az időszaka.

  • Van olyan, hogy Maurer-stílus?

Azt hiszem, hogy nincs. Végül is, egy általános recept alapján működünk valamennyien.

  • És lesz Maurer-stílus?

Nem hiszem, hogy lesz, ámbár a borivók szerint nagyon kitapintható és nagyon egyértelmű a stílusom, ami egyébként – ha van – csak a természetességről szól, és semmi másról. Az adott termőhelyek beavatkozásmentes, az adalékanyagok mellőzésével, egyszerű, hagyományos módon elkészített bora az, ami Maurer néven megjelenik. Nincs ebben semmi hókusz-pókusz.

Tovább a forrásra